Reggel van. Elég meleg de mégis fújegykicsit a szél.Hablaty és Astrid már messze szállnak mert szeretnének egy kicsit kettesben lenni "idegesítő" tényezők nélkül. Találtak egy kisebb szigetet ahová letanyáztak és egyfajta pikniket tartottak ugyan is vittek megukkal ételt italt és persze nasit sárkányaiknak. Miután egy kicsit falatoztak Astrid megkérdezte Hablatyot hogy emlékszik e valamire gyermekkorából,de a válasz erre az volt hogy nem. Közös emléküknem hinném hogy lenne mert máhogy nevelték őket. De Astrid mondta Hablatynak hogy próbáljon emlékezni pár dologra hogy egy kicsit jobban meg ismerje a múltját.

Persze pár dolog beugrott neki:

-Emlékszem hogy mikor csak pár hónapos voltam anyukám adott nekem egy sárkánybábot. Mikor kiejtette ezt a mondatot egy kisebb könycsepp folyt le az arcán a hiány miatt.Szegénynek nagyon hiányzott, de nem csak neki hanem az apukájának Pléhpofának is. Astrid észrevette hogy ez egy kicsit elszomorította Hablatyot ezért adott neki egy puszit.

-Ezt miért kaptam?-kérdzte Hablaty kerek szemmel és meglepett arcal.

-Látom rajtad hogy nagyon hiányzik az anyukád ezért gondoltam ez felvidít egy kicsit.

Hablaty erre elmosolyodott és egy kicsit el is pirult.

-De most te is mesélj valamit a gyermekkorodról hiszen te is voltál az.

-Oké oké! válaszolta Astrid és elkezdte:

-Nos mikor 2 éves voltam a szüleim már akkor elkeztek nevelni a sárkányok elleni harcra, de most már csak önvédelemre használom a tanultakat meg persze arra ha Takonypóc esetleg közeledne. Mosolygott Astrid majd folytatta:.

-Tehát mire 3 éves lettem már én cipeltem apukám buzogányát és tisztítottam meg. De 10 éves koromban már mindent tudtam hogy egy harcot meg tudjak nyerni. Miután megismertetted velem Viharbogarat azóta teljesen másként látom a sárkányokat és ő az akire mindig számíthatok.

-Én nem vagyok olyan aki mindig segít neked? kérdezte Hablaty.

-De persze te is (erre Astrid elpirult egy kicsit).

-Te elpirultál?

-Miért tán nem szabad?

-De persze csak még nem láttalak elpirulni.

-Hát most megtörtént. és elmosolyodott.

Ezután a kis beszélgetés után némán ültek egymás mellett egy kis ideig de azután folytatták a beszélgetést egészen naplementéig.

-Ez a naplemente különösen szép. szólt Hablaty majd folytatta:

-De nem is lenne szép ha te nem lennél itt!

-Ez nagyon aranyos!

Astrid erre vörösebb lett mint egy alma de jól estek neki a szép szavak. Még nem is telt el egy perc se már Astrid feje Hablaty homlokán volt. Szerintem ez nagyon romantikus.

-Nagyon köszönöm ezt a napot! mondta Astrid.

-Nincs mit de lassan mennünk kéne mert az egész sziget minket fog keresni.

-Rendben!

Lassan elkeztek pakolni összehejtották a pokrócot, bepakoltak a táskáikba,de mielőtt elindultak még egyszer megnézték a naplementét. Egy kicsit közeledtek egymáshoz majd megfogták egymás kezét.Nem szóltak semmit csak egymásra néztek és elmosolyodtak. Aztán még egy kicsit közelebb mentek egymáshoz majd Hablaty megcsókolta Astridot. 2 percig még ott álltak és élvezték a pillanatot. Majd elindultak haza, de addigra beesteledett és lassan mindenki őket kereste. Mikor hazaértek kérdőre is vonták őket hogy hol voltak, erre csak ennyit mondtak:

-Csak repkedtünk mindenfelé.

-Oké de mostmár tünés haza! szólt a főnök.

Erre mind a kettem elindultak haza és egész úton egymáshoz se szóltak. Késő este volt de egyikőjük se tudott aludni mert az aznap történteken gondolkodtak. Eltelt pár óra és már húzták a lóbőrt ezzel véget ért a nap.

Csak egy átlagos nap

Hiszen mi más történhetne. :)

Reggel van. Mindenki alszik, kivéve a Sárkánylovasok. Körberepülték Hibbant szigetét az élvezet kedvéért. Csakúgy süvítenek a szélben sárkányuk hátán. Az egyik pillanatban megszólal Takonypóc:

-Mit szólnátok egy kis kitérőre szárnyvátó szigetre!

-Te normális vagy? Szárnyváltó szigetre? Miért pont oda?-mondta Havér remegő hanggal.

-Én benne vagyok!

-Én is legalább lenne egy kis szórakozásunk!-szóltak az ikrek.

-Talán akkor hova menjünk Halvér?

-Valami oyan helyre ami kevésbé veszéyes!

-Csak nem berezeltél?

-Nem, csak nem szeretem azt a helyet....!

-Abbahagynátok a vitatkozást?-kérdezte Habaty és Astrid.

-De mi nem is vitatkozunk!- válaszolta Takonypóc.

-Tehát akkor ti is be vagytok rezelve!

Erre a kijelentésre Astrid lejjebb repült Viharbogárral és egy kis követ felvett egy pont ott lévő nagy kicsi nem nevezhető szigetről, visszarepült a többiekhez és fejbedobta Takonypócot a kővel.

-Astrid nem gondoltam volna hogy ennyire belém vagy zúgva!-és dobott egy csókot.

-Pff..... -ez a válasz várható volt tőle.

Ez alatt az idő alatt hazaértek,de a főnök már várta őket.

-Á szia apa van valami baj?-szólt Hablaty érdeklődő fejjel.

-Sziasztok lenne egy megbízásom számotokra!

-Ezzaz végre valami kaland!-fejeltek össze az ikrek a főnök szavába vágva.

-Oopsz bocsi főnök folytasd!

-Tehát a minap tudtam meg hogy Johann hajója zátonyra futott.

Hablaty,Astrid és Halvér a már megint ezt nem hiszem el fejjel hallgatta tovább.

-A ti feladatotok lesz megmenteni őt!

-Rendben apa! Srácok indulás!

A másodperc tört része alatt már a levegőbe voltak. Már látták a vízen a hajó törmelékeit és elkezdték azt követni. Ahogy követték egyszer csak Halvér felkiált:

-Ti is látjátok azt amit én?

-Mármint mit?-kérdezte Astrid.

-Éppen Szárnyváltó sziget felé tartunk!- felelte rá Halvér reszkető testtel.

-Haa én mondtam hogy ma még fogunk ide jönni!-szólalt meg Takonypóc vidáman.

-De mit keres Johann a Szárnyváltó szigeten?-kérdezte Kőfej.

-Na az én se tudom száljunk le és nézzünk meg mi történt!-felelte Hablaty.

-Nézzétek ott a hajó!

Miután leszálltak körülnéztek de csak a hajó romjait találták meg.

-De hol van Johann?-kérdezték mindannyian.

-Oh hála Thornak Hablaty úrfi végre ittvagy!

-Amúgy mit keres Johann egy fán?-kérdezte fafej röhögő tekintettel.

-Most inkább azzal törődjünk hogy leszedjünk onnan.

-Rajta vagyok!- szólt Astrid. 

Felrepült és leszedte onnan. Amint leértek Johann azonnal leporolta magát és már az ájulát kergette amint meglátta a hajóját.

-Te úr isten! A drága hajóm a dolgaim!

-Nyugi Johann ülj le ide és mesélj el mindent!-szólt Hablaty.

-Szerintem ezt nem itt kéne megbeszélnünk!-mondta Halvér.

-Haha Halvér be van rezelve!-nevettek az ikrek.

-Szerintem ha megfordultok lehűl a mosoly a képetekről.-remegő ujjal mutatott a hátuk mögé.

-Vigyázzatok!-kiáltott fel Astrid.

-Úristen szárnyváltók! Gyorsan sárkányhátra és tűzzük el a csíkot!.kiáltottak fel.

Amint elhanzott ez a mondat mindenki futott a sárkányuk felé és felszálltak az égbe. De a szárnyváltók repültek utánuk.

-Össztüzet rájuk!-szólt Takonypóc és éltette magát!

-Takonypóc,Takonypóc oly oly oly!!

-Ez nem olyan jó ötlet mert ezzel csak felbőszíted őket!-suttogta Halvér.

Már messze jártak a szigettől és ezáltal a szárnyváltók visszafordultak. Ezzel békésen tértek vissza Hibbantra. Mindenki lepihet egy kicsit és Johann elmesélte mi történt vele.

-Tehát éppen hajóztam a tengeren és egy viharba ütköztem.Pechemre egy tornádó is volt ami volt vagy 30 méter magas! Aztán csak annyira emlékszem hogy egy fa tetjén vagyok.

-Értem akkor visszamegyek a többiekkel a dolgaidért.-mondta Hablaty és már ott se voltak.

-Addig itt megszállhatod magad!-mondta Pléhpofa.

-Köszönöm szépen!

Pár órán belül már vissza is értek a hajó darabjaival és Johann dolgaival.

Ez volt a Sárkánylovasok egy napja!

A következő résszel majd jelentkezem!