Hablaty és Astrid románca
Reggel van. Elég meleg de mégis fújegykicsit a szél.Hablaty és Astrid már messze szállnak mert szeretnének egy kicsit kettesben lenni "idegesítő" tényezők nélkül. Találtak egy kisebb szigetet ahová letanyáztak és egyfajta pikniket tartottak ugyan is vittek megukkal ételt italt és persze nasit sárkányaiknak. Miután egy kicsit falatoztak Astrid megkérdezte Hablatyot hogy emlékszik e valamire gyermekkorából,de a válasz erre az volt hogy nem. Közös emléküknem hinném hogy lenne mert máhogy nevelték őket. De Astrid mondta Hablatynak hogy próbáljon emlékezni pár dologra hogy egy kicsit jobban meg ismerje a múltját.
Persze pár dolog beugrott neki:
-Emlékszem hogy mikor csak pár hónapos voltam anyukám adott nekem egy sárkánybábot. Mikor kiejtette ezt a mondatot egy kisebb könycsepp folyt le az arcán a hiány miatt.Szegénynek nagyon hiányzott, de nem csak neki hanem az apukájának Pléhpofának is. Astrid észrevette hogy ez egy kicsit elszomorította Hablatyot ezért adott neki egy puszit.
-Ezt miért kaptam?-kérdzte Hablaty kerek szemmel és meglepett arcal.
-Látom rajtad hogy nagyon hiányzik az anyukád ezért gondoltam ez felvidít egy kicsit.
Hablaty erre elmosolyodott és egy kicsit el is pirult.
-De most te is mesélj valamit a gyermekkorodról hiszen te is voltál az.
-Oké oké! válaszolta Astrid és elkezdte:
-Nos mikor 2 éves voltam a szüleim már akkor elkeztek nevelni a sárkányok elleni harcra, de most már csak önvédelemre használom a tanultakat meg persze arra ha Takonypóc esetleg közeledne. Mosolygott Astrid majd folytatta:.
-Tehát mire 3 éves lettem már én cipeltem apukám buzogányát és tisztítottam meg. De 10 éves koromban már mindent tudtam hogy egy harcot meg tudjak nyerni. Miután megismertetted velem Viharbogarat azóta teljesen másként látom a sárkányokat és ő az akire mindig számíthatok.
-Én nem vagyok olyan aki mindig segít neked? kérdezte Hablaty.
-De persze te is (erre Astrid elpirult egy kicsit).
-Te elpirultál?
-Miért tán nem szabad?
-De persze csak még nem láttalak elpirulni.
-Hát most megtörtént. és elmosolyodott.
Ezután a kis beszélgetés után némán ültek egymás mellett egy kis ideig de azután folytatták a beszélgetést egészen naplementéig.
-Ez a naplemente különösen szép. szólt Hablaty majd folytatta:
-De nem is lenne szép ha te nem lennél itt!
-Ez nagyon aranyos!
Astrid erre vörösebb lett mint egy alma de jól estek neki a szép szavak. Még nem is telt el egy perc se már Astrid feje Hablaty homlokán volt. Szerintem ez nagyon romantikus.
-Nagyon köszönöm ezt a napot! mondta Astrid.
-Nincs mit de lassan mennünk kéne mert az egész sziget minket fog keresni.
-Rendben!
Lassan elkeztek pakolni összehejtották a pokrócot, bepakoltak a táskáikba,de mielőtt elindultak még egyszer megnézték a naplementét. Egy kicsit közeledtek egymáshoz majd megfogták egymás kezét.Nem szóltak semmit csak egymásra néztek és elmosolyodtak. Aztán még egy kicsit közelebb mentek egymáshoz majd Hablaty megcsókolta Astridot. 2 percig még ott álltak és élvezték a pillanatot. Majd elindultak haza, de addigra beesteledett és lassan mindenki őket kereste. Mikor hazaértek kérdőre is vonták őket hogy hol voltak, erre csak ennyit mondtak:
-Csak repkedtünk mindenfelé.
-Oké de mostmár tünés haza! szólt a főnök.
Erre mind a kettem elindultak haza és egész úton egymáshoz se szóltak. Késő este volt de egyikőjük se tudott aludni mert az aznap történteken gondolkodtak. Eltelt pár óra és már húzták a lóbőrt ezzel véget ért a nap.
